Nem vagyok egy női magazinokat faló típus. Még sose hisztiztem Louis Vuitton táskáért, és Estée Lauder termékeket is csak azért használok, mert Esther magyar származású volt, és lenyűgözött az a józan paraszt ész és kreativitás, amivel a világ legbefolyásosabb asszonyává vált. (Kezdetben elváltoztatta a hangját, úgy kapcsolta saját magát az ügyfeleknek, hogy nagyvállalatnak tűnjön az egyszemélyes vállalkozása.) Szóval, mindig az ember felől közelítek, még a divat világához is.

Anna Wintour, a Vogue főszerkesztője (akiről Az ördög Pradát visel című könyv és film főszerepét mintázták) valószínűleg sohasem került volna a látómezőmbe, ha nem talál ki valami egészen mást, mint amit a magazinjában láthatunk.

Az élet ugyanis úgy hozta, hogy az évtizedek óta betonbiztos pozíciója meginogni látszott. Az amúgy is folyamatosan negatív kritikák közepette tevékenykedő Anna a felmerült leváltására zseniális ötlettel reagált. A pletykák szerint megbízott egy PR-céget azzal, hogy megmentse a karrierjét.

Hogy a mentőterv mennyire származik a PR szakemberektől és mennyire Annától, ez soha nem fog kiderülni. Mindenesetre hagyta, hogy a dokumentumfilm-rendező, R. J. Cutler kameráival bemenjen a Vogue szerkesztőségébe a Time Square-re, és a zárt ajtók mögött, mindent, de mindent rögzítsen a 2007-es ünnepi Vogue lapszám elkészítésével kapcsolatban. (A szeptemberi Vogue minden évben a legnagyobb, 2007-ben viszont minden idők legnagyobb száma készült el 840 oldalon.)

Óriási hazárdjáték volt ez a részéről, hiszen a számára legfontosabbat, a totális ellenőrzést adta ki a keze közül, tehát a Vogue innentől kezdve már nemcsak azt jelentette, amit sterilen és nyugtázva hónapról hónapra nyomdába küldött. Ugyanakkor nem volt veszteni valója sem, hiszen mindenki dominának, vámpírnak, elviselhetetlen vezetőnek kiáltotta ki, akit 20 után végre kicsinálnak, nyugdíjba küldenek.

Elkészült tehát a dokumentumfilm, a „The September Issue”, amelyben minden a maga natúr valóságában látható. Kiderül belőle többek között, hogy a főszerkesztő milyen keményen dolgozik. A film (most augusztusban volt a bemutatója, rengeteg moziban vetítik) minden szempontból telitalálat, a közönség imádja. Legfőképpen Annát. Tehát miközben a divatvilág azon siránkozik, hogy a gazdasági válság miatt minden összeomlik, a Vogue letesz egy sikeres dokumentumfilmet az asztalra. Ráadásul a főszerkesztő olyan mértékben válik benne eggyé a lappal, hogy innentől kezdve leválthatatlan. Anna Wintour maga a Vogue. Anna Wintour, a divat nagyasszonya nem a ruhákkal, hanem önmaga és a magazin teljes lemeztelenítésével hódította meg az emberek szívét.

És mindez még nem elég. Kitalálta, hogy a New York-i Fashion Week előestéjén egyfajta shopping orgia legyen a városban. Meggyőzte a polgármestert, hogy ezen az éjszakán 800 üzlet nyitva tartson, ezzel is növelve az eladott Vogue példányszámot, és persze az ünnep fényét. Az ötlet ismét diadalt aratott, Párizs és Milánó is követte a kezdeményezést, holott semmi garancia nem volt arra, hogy bárki is elmegy egy ilyen éjszakai pénzköltésre. Ha nappal nincs pénze az embereknek a divatra, miért lenne éjjel?

Nos, valahogy mégis volt. A pénztárcák olyannyira kinyíltak, hogy az esemény ezentúl minden évben megismétlődik majd.