Megváltozott zeneipari kampányszervezés
Nem is olyan régen a popsztárok kampányát földrajzi alapokon tervezték. Elindult az Egyesült Államokban: elsőként megkapták a rádiók, a televíziók és a dj-k a kiválasztott dalt, jött a promóciós körút, közben megjelent a kislemez, nem sokkal később megérkezett az album is a boltokba, majd miután végeztek a marketing és pr munkával, a nagylemez fent volt a slágerlistán, irány a repülőtér és kezdődik minden elölről Európában, Ausztráliában, Ázsiában, Dél-Amerikában.
Világsztárok esetében tehát a kiadó felosztotta a világot, a lemez csúsztatott megjelenéssel jelent meg, így az előadó - mint egy vándor - szépen végigjárhatott minden földrészt, hogy népszerűsítse azt.
Csakhogy az internet ezt a rendszert is felülírta. A sztároknak tartani kell a tempót, ha nem akarnak lemaradni a saját maguk által gerjesztett "hype-ról".
Ma, ha elkészül egy dal, azonnal felkerül a YouTube-ra, különböző legális és illegális zenei site-okra, fájlmegosztókra, így mire elkészül a klipje, időnként már unjuk is. Az egész világ azonnal és egyszerre hallja, azonnal látja a dalt, tehát ahhoz, hogy a promóció sikeres legyen, az előadónak egy időben kell jelen lennie a világ minden pontján. Kis híján szó szerint.
Ráadásul a dalok sokkal sűrűbben jönnek, hiszen megrövidült az élettartamuk. Egy-egy fellépés szintén azonnal felkerül az internetre, így egy Beyoncé vagy Lady Gaga nem teheti meg, hogy kétszer ugyanabban a ruhában vagy ugyanazzal a koreográfiával szerepeljen. Még ha ugyanazt a dalt is adják elő, figyelniük kell rá, hogy legalább kicsit áthangszerelve, újat nyújtson az előadás, hiszen a korábbi szereplést már milliók látták a YouTube-on.
Legutóbb, mikor Rihanna Angliában járt, nagyon rövid idő alatt 3-4 showműsor felvételén kellett előadnia ugyanazt a repertoárt, de egyik előadás sem volt egyforma! Majd letette a mikrofont, kötelező megjelenés néhány VIP partin, ahol nem pihen, hanem részben ő az attrakció. Természetesen minden előre, tökéletesen leszervezve (még a paparazzik is), és irány a reptér, tűzés Németországba (ott is minden kérdésre szimpatikusan válaszolva, műsorvezetőt imádva, dalolva), majd vissza Amerikába – mert ott is jelenés van.
Ha belegondolunk, milyen nehéz kiheverni egy tengerentúli utazás után az időeltolódást (ami gyakran átélve Jet Leg szindrómához vezet), akkor talán érhető, miért buknak ki időnként a legprofibbak is. 100 százalékot kell nyújtani akkor is, ha 15 órás utazás után szállnak le a gépről, különben a Twitteren már olvassa is az egész világ, hogy nyúzott a fejük, hogy hisztisek, bunkók, kibírhatatlanok, cirkuszt csinálnak a reptéren...
Az álláshirdetés a valóságban valahogy így néz ki a hírnév és a csillogás ígérete helyett: „24 órás folyamatos munkára keresünk tehetséges, szimpatikus, karizmatikus embereket. A munkavégzés helye: a világ minden pontja (egyszerre). A magánéletet és a privát szférát nem tudjuk garantálni. Bizonytalan jövőkép, tervezhetetlen karrierlehetőség.”
