A Twitter megmenti a sajtószabadságot
Szólásszabadság és sajtószabadság vs. a magánélet tiszteletben tartása
Az Egyesült Királyságban a jog lehetőséget biztosít arra, hogy egy speciális végzés (injunction) által a bíróságok adott esetben beavatkozhassanak a sajtószabadságba. Konkrétan a bíróság hozhat (és hoz is) olyan határozatot, hogy egy adott témáról a média nem számolhat be. A törvény elsősorban nemzetbiztonsági célokat szolgál, illetve a magánéletet hivatott védeni olyan kirívó esetekben, amikor az adott információ nyilvánosságra kerülése akár életeket is veszélyeztethet (például bűncselekményekkel kapcsolatos információk, személyek... ).Ennek a végzésnek van egy felturbózott változata is, az úgynevezett "super injunction", amikor magát a bírósági végzés tényét is titokban kell tartani. Vagyis nemcsak azt nem szabad publikálni, hogy ki, mit, mikor, hol és miért, hanem azt sem, hogy ez a tiltás egyáltalán létezik.Ugyan a sajtószabadság és a szólásszabadság korlátozása miatt már korábban is sok bírálat érte a törvényt, de pont a fenti indokok miatt eddig mégsem indult “1 millión a brit sajtószabadságért” Facebook csoport.Az első komolyabb balhé 2009-ben robbant ki. 2006-ban a Trafigura nevű, nyersanyagokban utazó holland cég belső jelentést készített, amelyből kiderült, hogy az Elefántcsontparton lerakott ipari hulladékuk súlyosan ártalmas a környezetre és emberi életeket veszélyeztet. Ez a belső jelentés később a Wikileaksen kiszivárgott, majd a brit parlamentben is napirendre került. Közben a holland cég jogászai – kihasználva a „super injunction” hatalmát, a bírói végzés által meg akarták akadályozni, hogy a jelentést a Guardian brit napilap nyilvánosságra hozza, illetve, hogy a témát érintő parlamenti felszólalásról a lap beszámoljon.A hír azonban a Twitteren hamar körbeszaladt, így a nem várt nagy nyilvánosság hatására végül a super injunction visszavonására kényszerült a cég, zöld utat engedve az újságoknak is.CELEB HŰTLENSÉGA super injunction intézménye idén tavasszal került ismét a címlapokra, amikor gyakorlatilag egymást érték az effajta bírósági végzéssel kapcsolatos botrányok.Közszereplők és ismert emberek a bírók nagyvonalúságát kihasználva super injunctionért folyamodtak, magánéletük (az esetek döntő többségében valójában félrekufircolásuk) védelmében.Az egyik legellentmondásosabb sztori épp az egyik legismertebb BBC-s politikai újságíróhoz, tévéshez, Andrew Marrhoz köthető, aki nem szerette volna nyilvánosságra hozni házasságon kívüli románcát az egyik kolléganőjével. Sokan az újságírói szakma megcsúfolását látták Marr super injunction kérelme mögött, vagyis „egy újságíró ne alkalmazzon újságírókat béklyóba kötő kiskaput” – mondták a szakmabeliek. Marr később elnézést kért a történtekért, a bírói végzés iránti kérelmét egy „kis Marr” feltételezett érkezésével, valamint családja védelmével indokolta. Végül a kolleginától nem született Marrnak gyermeke.Hasonló kellemetlenségnek néz elébe a bankmentések óta nagyrészt brit állami tulajdonban lévő RBS csoport korábbi vezetője is, aki szintén a bírói falazásban látta félrelépésének megoldását, nyilvánosságtól történő elrejtését.Egyes feltételezések szerint (csak idén) körülbelül 30 ilyen szuper végzés született, amely híres emberhez köthető.Nemrég Wayne Rooney esete kavart nagyobb vihart, illetve a napokban Imogen Thomas reality tv sztár afférja került a címlapokra. A News of The World által megszellőztetett sztoriban ugyan még anonymusként „CTB” néven szerepelt a Premier League egyik leghíresebb futballistája a bírói végzés miatt, de nem sokkal később már a Twitteren csiripelte a fél világ, hogy a házasságtörő fél Ryan Giggs.A Manchester United veteránját képviselő ügyvédi iroda szerdán pert indított a Twitter ellen, ami egyben az első ilyen jellegű eljárás az amerikai közösségi média cég és felhasználói ellen.Az idő (és a technológia) egyértelműen túlhaladt a törvényen. Mert ugyan a perektől és a magas büntetésektől fenyegetve a (régi) média „tiszteletben tartja” ezeket a bírósági végzéseket, ugyanakkor az interneten és különösen a felhasználók által táplált közösségi oldalakon teljesen kontrollálhatatlanná és öngerjesztővé válnak az események.A kommunikációs világban ezt hívják „Streisand effectnek”. A nagy nyilvánosság miatt öngólnak bizonyul minden jogi próbálkozás és mesterséges leplezés, mert a herce-hurca miatt még tovább marad fenn az érdeklődés, még tovább szolgáltatnak témát az érintettek, sőt kilépve a bulvárlapok kereteiből már a politikai, üzleti és szaklapok is erről beszélnek. Még maga a brit miniszterelnök és a kulturális miniszter is megszólalt az ügyben.Külön erre a témára leleplező Twitter account is indult, néhány nap alatt több mint 100 ezer követővel. A Wikipedia pedig egyelőre nem törli az érintett személyekkel kapcsolatos bejegyzéseket. Egyes hírek szerint olyan ártatlan emberek és esetek is reflektorfénybe kerültek, akiknek semmi közük sem a megcsaláshoz, sem a super injunction intézményéhez. Illetve vannak, akik már korábban cáfolták érintettségüket (például az egyik legismertebb tévés, Jeremy Clarkson, a Top Gear műsorvezetője).
Az Egyesült Királyságban a jog lehetőséget biztosít arra, hogy egy speciális végzés (injunction) által a bíróságok adott esetben beavatkozhassanak a sajtószabadságba. Konkrétan a bíróság hozhat (és hoz is) olyan határozatot, hogy egy adott témáról a média nem számolhat be. A törvény elsősorban nemzetbiztonsági célokat szolgál, illetve a magánéletet hivatott védeni olyan kirívó esetekben, amikor az adott információ nyilvánosságra kerülése akár életeket is veszélyeztethet (például bűncselekményekkel kapcsolatos információk, személyek... ).Ennek a végzésnek van egy felturbózott változata is, az úgynevezett "super injunction", amikor magát a bírósági végzés tényét is titokban kell tartani. Vagyis nemcsak azt nem szabad publikálni, hogy ki, mit, mikor, hol és miért, hanem azt sem, hogy ez a tiltás egyáltalán létezik.Ugyan a sajtószabadság és a szólásszabadság korlátozása miatt már korábban is sok bírálat érte a törvényt, de pont a fenti indokok miatt eddig mégsem indult “1 millión a brit sajtószabadságért” Facebook csoport.Az első komolyabb balhé 2009-ben robbant ki. 2006-ban a Trafigura nevű, nyersanyagokban utazó holland cég belső jelentést készített, amelyből kiderült, hogy az Elefántcsontparton lerakott ipari hulladékuk súlyosan ártalmas a környezetre és emberi életeket veszélyeztet. Ez a belső jelentés később a Wikileaksen kiszivárgott, majd a brit parlamentben is napirendre került. Közben a holland cég jogászai – kihasználva a „super injunction” hatalmát, a bírói végzés által meg akarták akadályozni, hogy a jelentést a Guardian brit napilap nyilvánosságra hozza, illetve, hogy a témát érintő parlamenti felszólalásról a lap beszámoljon.A hír azonban a Twitteren hamar körbeszaladt, így a nem várt nagy nyilvánosság hatására végül a super injunction visszavonására kényszerült a cég, zöld utat engedve az újságoknak is.CELEB HŰTLENSÉGA super injunction intézménye idén tavasszal került ismét a címlapokra, amikor gyakorlatilag egymást érték az effajta bírósági végzéssel kapcsolatos botrányok.Közszereplők és ismert emberek a bírók nagyvonalúságát kihasználva super injunctionért folyamodtak, magánéletük (az esetek döntő többségében valójában félrekufircolásuk) védelmében.Az egyik legellentmondásosabb sztori épp az egyik legismertebb BBC-s politikai újságíróhoz, tévéshez, Andrew Marrhoz köthető, aki nem szerette volna nyilvánosságra hozni házasságon kívüli románcát az egyik kolléganőjével. Sokan az újságírói szakma megcsúfolását látták Marr super injunction kérelme mögött, vagyis „egy újságíró ne alkalmazzon újságírókat béklyóba kötő kiskaput” – mondták a szakmabeliek. Marr később elnézést kért a történtekért, a bírói végzés iránti kérelmét egy „kis Marr” feltételezett érkezésével, valamint családja védelmével indokolta. Végül a kolleginától nem született Marrnak gyermeke.Hasonló kellemetlenségnek néz elébe a bankmentések óta nagyrészt brit állami tulajdonban lévő RBS csoport korábbi vezetője is, aki szintén a bírói falazásban látta félrelépésének megoldását, nyilvánosságtól történő elrejtését.Egyes feltételezések szerint (csak idén) körülbelül 30 ilyen szuper végzés született, amely híres emberhez köthető.Nemrég Wayne Rooney esete kavart nagyobb vihart, illetve a napokban Imogen Thomas reality tv sztár afférja került a címlapokra. A News of The World által megszellőztetett sztoriban ugyan még anonymusként „CTB” néven szerepelt a Premier League egyik leghíresebb futballistája a bírói végzés miatt, de nem sokkal később már a Twitteren csiripelte a fél világ, hogy a házasságtörő fél Ryan Giggs.A Manchester United veteránját képviselő ügyvédi iroda szerdán pert indított a Twitter ellen, ami egyben az első ilyen jellegű eljárás az amerikai közösségi média cég és felhasználói ellen.Az idő (és a technológia) egyértelműen túlhaladt a törvényen. Mert ugyan a perektől és a magas büntetésektől fenyegetve a (régi) média „tiszteletben tartja” ezeket a bírósági végzéseket, ugyanakkor az interneten és különösen a felhasználók által táplált közösségi oldalakon teljesen kontrollálhatatlanná és öngerjesztővé válnak az események.A kommunikációs világban ezt hívják „Streisand effectnek”. A nagy nyilvánosság miatt öngólnak bizonyul minden jogi próbálkozás és mesterséges leplezés, mert a herce-hurca miatt még tovább marad fenn az érdeklődés, még tovább szolgáltatnak témát az érintettek, sőt kilépve a bulvárlapok kereteiből már a politikai, üzleti és szaklapok is erről beszélnek. Még maga a brit miniszterelnök és a kulturális miniszter is megszólalt az ügyben.Külön erre a témára leleplező Twitter account is indult, néhány nap alatt több mint 100 ezer követővel. A Wikipedia pedig egyelőre nem törli az érintett személyekkel kapcsolatos bejegyzéseket. Egyes hírek szerint olyan ártatlan emberek és esetek is reflektorfénybe kerültek, akiknek semmi közük sem a megcsaláshoz, sem a super injunction intézményéhez. Illetve vannak, akik már korábban cáfolták érintettségüket (például az egyik legismertebb tévés, Jeremy Clarkson, a Top Gear műsorvezetője).
Magánemberként (ha jelen esetben nem bulvárfogyasztóként elemezzük az eseményeket) még együttérzők is lehetünk, hiszen összességében senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki, kivel, mit csinál. Ugyanakkor a brit törvények szerint, ha a két alapjog, vagyis a szólásszabadság és a magánélet tiszteletben tartása között „ütközés” van, akkor az inga a szólásszabadság felé kell, hogy billenjen, tehát a szólásszabadság és a sajtószabadság fontosabb, mint a magánélet tiszteletben tartása.
Tehát ha a törvényt korszerűbbé kívánják tenni (márpedig a sajtó részéről most már érezhető a nyomás, hiszen vicces és egyben tragikus is, hogy miközben mindenki ezekről a pletykákról csiripel, ők pont a lényeget nem írhatják le), akkor egészen biztosan ebbe az irányba fog mozdulni a szabályozás.
